Karmel-International Valid CSS! www.spyweb.hu



1%
Szent Ferenc imája

Uram, tégy engem gyógyításod eszközévé:
Hogy ahol betegség van, oda gyógyulást vigyek;
Ahol sebek vannak, oda segítséget;
Ahol szenvedés van, oda enyhülést;
Ahol szomorúság van, oda vigasztalást;
Ahol kétségbeesés van, oda reménységet;
Ahol a halál van, oda belenyugvást és békességet.

Add, hogy ne törekedjem olyan mértékben
Az önigazolásra, mint a vigasztalásra;
Arra, hogy nekem engedelmeskedjenek,
Mint arra, hogy megértő legyek;
Arra, hogy engem tiszteljenek,
Mint arra, hogy én szeressek…

Mert azáltal, hogy önmagunkat odaajándékozzuk,
Gyógyulást hozunk,
Azáltal, hogy a másik embert meghallgatjuk,
Vigasztalunk,
És a meghalás által
Örök életre születünk.


Levél az ápolónőhöz

Lát engem nővérke?
Amikor rám néz, azt gondolja:
Mogorva öregasszony,
Lassú, mindenben bizonytalan, zavart tekintetű,
Aki mindent lepecsétel, amikor eszik
Nem felel, amikor maga elégedetlenkedik,
Aki nem veszi észre, hogy fogytán a kedve, ereje.
Olyan, mintha nem tudná, mit csinál,
Minden lépcső magas neki, és nem látja, hová-merre tart.
Aki akarat nélkül tűri, hogy mindent más csináljon vele,
Etessék, fürdessék és egyebek.
Ilyennek lát?

Nyissa ki a szemét, nővérke, nézzen rám!
Szeretném elmesélni, ki vagyok én, aki itt csendben ül,
Akkor eszik és iszik, mikor maga, nővérke, úgy akarja.

Nézzen rám!
Tízéves kislány vagyok, akit a szülei úgy szeretnek!
Tizenhat éves, csinos lány, aki arról álmodik, hogy majd egy férfié lesz…
Húszéves mennyasszony, akinek szíve meglódul a gondolatára is,
hogy hamarosan hűséget esküszik, s azt be is tartja.
Huszonöt éves: kisbabája van.
Harmincas: gyereki cseperednek, önállósodnak.
Negyvenes: gyereki felnőttek, kirepültek a házból.
Itt a férjem, még mindig örülünk egymásnak.
Ötvenéves koromban? Jönnek az unokák, kitöltik napjainkat,
Gyerekzsivajtól hangos a ház,
Újból vannak gyerekeink, a szerelmemnek és nekem.
Sötét napok közelítettek, meghalt a férjem.
Jövőm a magány, a szomorúság.
Az enyéim saját gondjukkal-bajukkal vívódnak,
Az emlékeimnek élek és szeretet van velem.
Az ember elszürkül, ha öreg és beteg,
Kicsit tán ütődöttnek is látszik.

De hát egy öregasszony vagyok, bája-tűnt és ereje-fogyott.
Ebben az öreg testben mégis egy fiatal lány lakik!
Emlékszem örömeimre, emlékszem fájdalmaimra.
Szeretem és újra élem az életem, mely olyan gyorsan elröpült.
Elfogadom a hideg tényt, hogy semmivel sem tudok szembeszállni.
Ha felnyílna a szeme, nővérke,
Sosem csak egy mogorva öregasszonyt látna.
Jöjjön közelebb hozzám, nézzen rám!


Óbecsey István - Szeressétek az öregeket!

Nagyon szépen kérlek titeket,
szeressétek, az öregeket,
A reszkető kezű ősz apákat,
a hajlott hátú jó anyákat.

A ráncos, eres kezeket,
az elszürkült sápadt szemeket,
Én nagyon kérlek titeket,
szeressétek az öregeket!
Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket,
Öleljétek meg az öregeket,
adjatok nekik szeretetet,
Szenvedtek ők már eleget,
vigasztalóik ti legyetek!
Ne tegyétek őket szűk odúkba,
ne rakjátok őket otthonokba,
Hallgassátok meg panaszukat,
enyhítsétek meg bánatukat,

Legyen hozzájuk szép szavatok,
legyen számukra mosolyotok,
Én nagyon kérlek benneteket,
szeressétek az öregeket!
Ha majd az örök szeretet
elhívja őket közületek,
Ti foglaljátok el a helyüket,
mert ti lesztek majd az öregek!

S mindazt, mit nekik tettetek,
azt adják nektek a gyerekek!
Azért előre intelek titeket,
szeressétek az öregeket!

Vissza a kiadványokhoz

Szómagyarázat: DIAKÓNIA :II: HOSPICE






Majosháza települését a Magyar Élelmiszerbank Egyesület támogatja